WTF - Megváltozott filerendszer mount pointok migrálás után

Aki már migrált valaha bármilyen régebbi rendszert bármilyen újra, az kb tudhatja hogy változatosabbnál változatosabb csapdákba futhat bele az ember időnként. Ez most se volt másként...

Adott egy régi Power4es szerver amin épp egy 5.2es AIX futkározik. Tekintve hogy ez a HW már jó ideje nem támogatott, sok helyet is foglal, meg amúgy is lassú, így fent az a döntés született, hogy konszolidálni kéne a szervert egy modernebb Power7es infrastruktúrába.
Hogy hogyan is? Hát van több fajta megoldás, csak tudni kell kiválasztani melyik a legcélravezetőbb:
- Live Partition Mobility: Ha a forrás és a cél rendszerek mind szépen virtualizálva vannak, és a szükséges feltételek mind adottak, akkor kiesés nélkül át lehet költöztetni az LPARt 2 fizikai rendszer között
- Lift and Shift: Ha a rendszer és az adatok is külső SAN-on vannak, akkor minimális leállás után át lehet zónázni a LUN-okat egy másik gépre és ott használni őket.
- Backup and restore: Ez esetben minimum a rendszer belsős lemezekre lett telepítve, így annak költöztetése csak egy mksysb backup segítségével megoldható, amit a távoli gépen aztán vissza lehet tölteni (akár WPAR-ba is). Ha mázlink van, akkor az adatok SAN-on helyezkednek el, így a specifikus LUN-okat át lehet simán zónázni a cél géphez; ha viszont nincs mázlink, akkor ezt is hálózaton keresztül valahogy át kell juttatni a cél gép felé (savevg, GLVM, vagy sima tar+ssh pipe)
- Rebuild from scratch: Ebben az esetben az alap rendszert (illetve opcionálisan a Middleware, Applikációt is) teljesen nulláról építjük újra, majd a szolgáltatáshoz szükséges további adatot átemeljük a forrás rendszerről és beillesztjük az újonnan felépített struktúrába.

Lehet meglepő, de régebbi rendszereknél az utóbbi sokszor a legcélravezetőbb, mivel ezeknél valószínű nem csak a rendszer régi, hanem annak komponensei is, így egy-egy ilyen migráció kiváló alkalmat ad arra, hogy az ember végre kidobálja a régi legacy szutykokat, és egy támogatott megoldással helyettesítse őket.

Ebben az esetben a legcélravezetőbbnek az utolsó 2 megoldás keveréke bizonyult a legjobbnak: Az alaprendszert nem volt értelme átköltöztetni, a régi -már nem támogatott- middleware komponenseket egy részét szerencsére volt lehetőség támogatottra cserélni, más komponenseket viszont simán át lehetett emelni a régi rendszerről a szükséges LUN-ok újrazónázásával.

A tényleges lépésekre most nem térek ki, -a bejegyzés szempontjából érdektelenek- egyet kivéve: Miután a LUN-okat az ember átzónázza Volume Groupot ismét be kell importálni a rendszerbe, hogy az adathoz hozzá lehessen férni. A folyamat részeként a teljes LVM struktúra importálódik a fájlrendszerekkel egyetemben. Igen ám, de volt egy kisebb probléma.. Az importálás után a legtöbb fájlrendszer szépen vissza is került a helyére, viszont volt 1-2 aminek a mount pointja megváltozott (ettől eltekintve az adat szépen a helyén volt). A kérdés adott volt: Miért?

No, a technikai része a blog bejegyzésnek kb. innen indul :)) Lássuk mi és hogy zajlik le egy ilyen importálás során:
- Az importálás során az importvg szépen felolvassa a megjelölt diszk VGDA adatait
- A VGDA adatok alapján ellenőrzi a VG-hez szükséges PV-k elérhetőségét (PVID alapján), illetve összeveti azok VGDA adatait (VG_ID) a többi PV-n találhatóakkal.
- Amennyiben az összes PV elérhető, és a VGDA is konzisztensen azonos adatot mutat, úgy felolvassa a teljes LVM struktúrát
- A struktúra része az adott LV-k definiciói (típus, név, méret, upper bound), azok elhelyezkedése (LP/PP-k elhelyezkedése PV-re lebontva), illetve 1-2 további metaadat (létrehozási idő, utolsó módosítási idő, label, vfs specifikus adatok)
- Miután a teljes struktúrát feltérképezte létrehozza a szükséges bejegyzéseket az ODM-ben, illetve a /etc/filesystems-ben, majd ezek alapján aktiválja a VG-t

Nem tudom kinek tűnik fel, de fájlrendszer specifikus adatokat az importvg nem olvas fel, még is módosítja a /etc/filesystems file-t.. Hogy van ez?

Na igen. Itt van a kutya elásva. Igaz, hogy FS specifikus adatot nem olvas fel, viszont nem is kell neki: A metaadatokban ott van minden amire szüksége van ahhoz, hogy egy fájlrendszert mountolni lehessen.

Itt egy pelda a /home FS (hd1 LV) LVM descriptorának elejéről:

3D8220000   41495820 4C564342 00006A66 73320000  |AIX LVCB..jfs2..| # LVM Control Block, LV type
3D8220010   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220020   00000000 00000000 00003030 63306164  |..........00c0ad| # LV serial ID
3D8220030   31653030 30303463 30303030 30303031  |1e00004c00000001|
3D8220040   34320068 64310000 00000000 00000000  |42.hd1..........|
3D8220050   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220060   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220070   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220080   00000053 756E204E 6F762031 30203231  |...Sun Nov 10 21| # Creation date
3D8220090   3A30393A 34382032 3031330A 00000000  |:09:48 2013.....|
3D82200A0   00576564 204A756C 20323320 30393A31  |.Wed Jul 23 09:1| # Last modification date
3D82200B0   353A3338 20323031 340A0000 00000030  |5:38 2014......0|
3D82200C0   41443145 34433030 00796D63 00790020  |AD1E4C00.ymc.y. |
3D82200D0   00010001 2F686F6D 65000000 00000000  |..../home.......| # Label
3D82200E0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D82200F0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220100   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220110   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220120   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220130   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220140   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
3D8220150   00000000 7666733D 6A667332 3A6C6F67  |....vfs=jfs2:log| # VFS data
3D8220160   3D2F6465 762F6864 383A6D6F 756E743D  |=/dev/hd8:mount=|
3D8220170   74727565 3A636865 636B3D74 7275653A  |true:check=true:|
3D8220180   766F6C3D 2F686F6D 653A6672 65653D66  |vol=/home:free=f|
3D8220190   616C7365 3A71756F 74613D75 73657271  |alse:quota=userq|
3D82201A0   756F7461 2C67726F 75707175 6F746100  |uota,groupquota.|

Mielőtt valaki nekem ugrik, hogy de ezek fájlrendszer adatok: Nem, az 8000(h) blokkal arrébb van:

3D8228000   4A324653 00000002 00000000 527FF623  |J2FS........R..#| 
3D8228010   00000000 00000000 00000000 00002F68  |............../h|
3D8228020   6F6D6500 00000000 00000000 00000000  |ome.............|

Jó. De ha ott megtalálható az adat, akkor miért nem az alapján dolgozik az importvg? A válasz erre nagyon egyszerű: Mert ott az se a mount point :)

De akkor várjunk csak egy pillanatot.. Itt van 2 olyan példa is, ahol egyértelműen látszik, hogy ott van a /home, de ez mégse a mount point? Hülyén hangzik, mi? :)) Nézzünk egy másik példát, és akkor már talán tisztább lesz. Legyen a példa a /var/adm/ras/livedump filerendszer (livedump LV):

LVM descriptor eleje:

1BC220000   41495820 4C564342 00006A66 73320000  |AIX LVCB..jfs2..| # LVM Control Block, LV type
1BC220010   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220020   00000000 00000000 00003030 63306164  |..........00c0ad| # LV serial ID
1BC220030   31653030 30303463 30303030 30303031  |1e00004c00000001|
1BC220040   3432006C 69766564 756D7000 00000000  |42.livedump.....|
1BC220050   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220060   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220070   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220080   00000053 756E204E 6F762031 30203231  |...Sun Nov 10 21| # Creation date
1BC220090   3A30393A 35302032 3031330A 00000000  |:09:50 2013.....|
1BC2200A0   0053756E 204E6F76 20313020 32313A31  |.Sun Nov 10 21:1| # Last modification date
1BC2200B0   313A3530 20323031 330A0000 00000030  |1:50 2013......0|
1BC2200C0   41443145 34433030 00796D6D 00790020  |AD1E4C00.ymm.y. |
1BC2200D0   00040001 2F766172 2F61646D 2F726173  |..../var/adm/ras| # Label
1BC2200E0   2F6C6976 6564756D 70000000 00000000  |/livedump.......|
1BC2200F0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220100   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220110   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220120   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220130   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220140   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC220150   00000000 7666733D 6A667332 3A6C6F67  |....vfs=jfs2:log| # VFS data
1BC220160   3D2F6465 762F6864 383A6D6F 756E743D  |=/dev/hd8:mount=|
1BC220170   74727565 3A616363 6F756E74 3D66616C  |true:account=fal|
1BC220180   73653A71 756F7461 3D6E6F00 00000000  |se:quota=no.....|
1BC220190   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC2201A0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC2201B0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC2201C0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|
1BC2201D0   00000000 00000000 00003433 64393432  |..........43d942|
1BC2201E0   62342E31 31000000 00000000 00000000  |b4.11...........|
1BC2201F0   00000000 00000000 00000000 00000000  |................|

FS descriptor eleje:

1BC228000   4A324653 00000002 00000000 527FF62C  |J2FS........R..,|
1BC228010   00000000 00000000 00000000 00002F76  |............../v|
1BC228020   61722F61 00000000 00000000 00000000  |ar/a............|

Na, ki veszi észre mi a hiba az utóbbi példában? :) Igen, az FS descriptorban lévő adat nem egyezik meg az LVM descriptorban lévő labellel. Hogy miért? Azért mert az FS descriptorban lévő adat csak 6 karakter hosszú minden eseteben.
Jó, következő kérdés: Ennek így mi értelme? Nos, az AIX a boot folyamán ezt a 6 karaktert használja a boot során (Step 2, nem összekeverni az rc2-vel!) hogy visszaellenőrizze az FS-t adatait (felmerült már bárkiben, hogy a rendszer indításához szükséges fájlrendszerek mount pointja miért olyan rövid mindig? :))
Na jó.. Innentől a kérdés már csak az, hogy a mount pointok akkor hol vannak letárolva? Hát ez az.. A /etc/filesystems file alatt. És csak ott. Minden más csak "tájékoztató jellegű", kb. mint a MÁV menetrendje.

Visszatérve az eredeti szálra már látszik, hogy milyen csapdáról beszéltem: Az importálás során ezek a definíciók nem elérhetőek a /etc/filesystems alatt, az FS descriptorra se lehet támaszkodni ilyenkor, így hát marad az LVM descriptorban lévő Label.
Igen ám, de mi van akkor ha valaki megváltoztatja egy FS mount pointját és ehhez nem a megfelelő chfs parancsot használja, hanem manuálisan szerkeszti a /etc/filesystems filet? Pontosan.. Inkonzisztencia.. Minden szépen működni is fog egészen addig, amíg az ember egy ehhez hasonló VG importot nem akar végrehajtani (hisz a rendszer minden boot során ezen file alapján fogja bootolni a filerendszereket), amikor is az importvg/recreatevg neme egyszerűséggel felülvágja a /etc/filesystems-ben található adatokat a Label-ben található adatokkal.

Jó.. már értem.. Azt hiszem.. Hogy tudok meggyőződni arról, hogy nálam ilyen nem fordul elő?
A legegyszerűbben az lslv kimenetéből tudod megnézni a Label-t. Ha abban a szerencsétlen helyzetben találod magad, hogy nem tudod lslv-vel lekérdezni az LV-ket, de a diszkek még elérhetőek (és nem akarsz egy importvg-t megkockáztatni), akkor ezzel a kis scripttel le tudod kérni direktben a diszkekről a label-eket:

Példa kimenet:

# read_labels_directly_from_disk.sh hdisk0
hdisk0 / smallvg / 64 MB PP size
*******************
....primary_bootlv.............................. / hd5 - 64 MB / 1 (220000) / hdisk0
....None........................................ / hd6 - 512 MB / 104 (19C220000) / hdisk0
....None........................................ / hd8 - 64 MB / 206 (334220000) / hdisk0
..../........................................... / hd4 - 192 MB / 207 (338220000) / hdisk0
.#../usr........................................ / hd2 - 2240 MB / 210 (344220000) / hdisk0
..../var........................................ / hd9var - 256 MB / 241 (3C0220000) / hdisk0
..../tmp........................................ / hd3 - 768 MB / 245 (3D0220000) / hdisk0
..../home....................................... / hd1 - 64 MB / 247 (3D8220000) / hdisk0
..../opt........................................ / hd10opt - 384 MB / 248 (3DC220000) / hdisk0
..../admin...................................... / hd11admin - 128 MB / 250 (3E4220000) / hdisk0
..../var/adm/ras/livedump....................... / livedump - 256 MB / 112 (1BC220000) / hdisk0
....None........................................ / dumplv - 1280 MB / 479 (778220000) / hdisk0
....None........................................ / dumplv2 - 1280 MB / 269 (430220000) / hdisk0

# Érdekesség: A módszer kicsit más és más VG típusonként, így aki érdeklődik a tényleges struktúra után, az nyugodtan kukkantson bele a scriptbe :) (kis matek tudás azért nem fog ártani)

Amikor RAMBO kifogy a RAMbó..

Egy újabb nap, egy újabb kihívás.. Legalább is ezt mondják a hangok odafent. Gyakorlatilag az irodába beérkezve az alábbi "köszöntő" fogad: "A szerver nem elérhető, csinálj valamit!". Jaj de jó, ismét valami ami elé hulla fáradtan le lehet ülni, hogy aztán még jobban lefárasszam magam. Na mindegy, nézzük miből élünk..

Ránézek a szerverre: pingelni lehet, barmiféle kapcsolatot nyitni viszont nem.
HMC-ről nyitott virtual konzolról megvizsgálva a kérdést se jobb a helyzet, csupán a temérdek "unable to fork" hibaüzenet igazolja az eddigi teóriát, hogy bizony itt elfogyott a gép alól a fizikai memória, és még csak azért van életben, mert a paging space-ből még maradt valami ahova ki lehet lapozni azt a kevés memória területet amit a rendszer képes volt felszabadítani.

Mit lehet ilyenkor tenni? A lehetőségeink lényegében az alábbi 3 opcióra korlátozódnak:
- Imádkozunk, hogy a terhelés egy idő után megszűnik, és felszabadul annyi memória, hogy a szervert ismét életképes állapotba lehessen hozni
- Várni hogy az OOM killer végre működésbe lépjen, vagy hogy a rendszer összeessen magától
- Manuálisan újraindítani az egész mindenséget és behúzni +1 strigulát a service outage rubrika mellé

A kérdés már csak az, hogy a 3 opció közül melyik az, amelyik számunkra ÉS a customer számára is elfogadható. Jó, beszélgessünk el a customerrel, hogy akkor mi és hogyan, illetve próbáljunk meg rájönni, hogy melyik opciót is érdemes választani. Valami ilyesmit képzeljetek el:
- A szerviz számára fontos a szerver?
- Naná hogy az, production szerver, 7x24ben elérhetőnek kéne lennie
- A fontosabb szolgáltatás(ok) elérhető(ek)?
- Hááát ami azt illeti igen, csak épp lassú mint a fene.
/* tehát nincs szerviz kiesés, ami azt jelenti, hogy a fontosabb programok még a memóriában elvannak valahogy és onnan még tudnak úgy-ahogy működni is*/
A fontosabb dolgok hála az égnek mennek, de például az utóbbi 4 beütemezett job failed-re futott /* naná, valószínű el se tudott indulni */
- A nem elérhető részek mennyire business kritikusak?
- Hát.. Kis kiesés még belefér, de hosszútávon már komoly problémákat okoz ha a jobok nem futnak le.
- Tudnak e olyan jobról ami ebbe az idő-ablakba lett ütemezve, és esetleg erősen erőforrás igényes lehet?
- Nem, azok a hétvégére vannak csak beütemezve
- Jó. Tehát a szerviz még elérhető, bár funkcionálisan korlatozott. Mivel jelenleg nem tudunk a rendszerről barmit lekérni, így sajna megbecsülni se tudjuk hogy ez a hibajelenség tartós avagy ideiglenes e. A rendszer teljes újraindításával biztosan vissza tudjuk állítani a rendet, viszont az a szolgáltatás ideiglenes, ám teljes kiesésével is jár. Kérdés hogy ez a szerviz szempontjából elfogadható e, vagy inkább várjunk még egy kis időt, hogy hátha magától megszűnik a magas memória terhelés?
- Hát.. A szolgáltatás szempontjából a helyzet nem kritikus, viszont így nem is lehet a rendszert adminisztrálni. A következő fontos job kb 2 óra múlva indulna. Ha az se tud lefutni, az már komoly pénzbeli veszteség lenne a cégnek. Kb mennyi időt vesz igénybe a teljes rendszer újraindítása?
- Az újraindítás viszonylag gyorsan megvan, a visszaellenőrzések viszont eltartanak egy minimum 20 percig. Számoljunk 30 percet mindenre biztos ami biztos.
- Rendben. Akkor még kb 1 órát tudunk várni, és akkor még lesz 30 percünk az esetleges hibaelhárításra. Ha addig se jön helyre a szerver, akkor indítsák újra.

Ok.. Kapott a szerver 1 óra haladékot, hogy bebizonyítsa milyen fából is faragták. Közben azért érdemes elgondolkodni, hogy mi is mehet épp végbe az AIX mélyebb bugyraiban (kernel szinten):
- A rendszer már kidobált minden nem szükséges adatot a fizikai memóriából (temporary cache már tuti nincs, ami még kell és kilapozható az meg már biztosan a paging space-en található)
- Ettől függetlenül a fizikai memóriában nincs szabad hely, ergo új process-t se lehet nyitni/forkolni. /* épp ezért nem is lehet belépni a gépre, mivel ott is minimum egy új shell-t kéne forkolnia a rendszernek */
- Azok a processek amik már a memóriában vannak még képesek funkcionálni /* ezért is képes a szolgáltatás még úgy ahogy életben maradni */
- A rendszer folyamatosan törekszik kiszolgálni a bejövő memória igényeket, illetve fizikai memóriát felszabadítani további page-ek kilapozásával.
- Amennyiben az egységnyi idő alatt bejövő memória kérések száma magasabb mint amit a rendszer adott idő alatt fel tud szabadítani, akkor lényegében egy meglehetősen kellemetlen hógolyó effektus következik be, mivel a futó program által kért memória terület biztosan valami adat számára lett kikérve, - amit a rendszer viszont ilyen esetekben hajlamos gyorsan ki is lapozni - ami viszont csak tovább rontja a helyzetet, mivel a diszken lévő paging sebessége kb egy kerékbilincses csigáéhoz hasonlítható a fizikai memóriához képest => ilyen helyzetben a nagy paging space csak a haláltusát hosszabbítja meg, de ténylegesen nem segít semmit /* főleg ha a process még később vissza is akar olvasni valamit amit a rendszer ma előzőleg kilapozott */
- Ez az állapot addig fennáll amíg az elérhető virtuális (!) memória le nem csökken egy bizonyos szintig: Amikor az elérhető virtualis memory page-ek száma eléri az VMO npswarn értékét (4k-ban tessek számolni), akkor a rendszer kiküld mindenkinek egy SIGDANGER signalt, hogy lehetőséget adjon a processeknek konzisztensen leállni (már ha fel vannak készítve arra hogy az ilyen signal-al kezdjenek valamit). Amennyiben a memória kihasználtság ez után eléri a VMO npskill értékét (vagy mert a programok ignorálták a signalt, vagy mert nem bírtak időben leállni), akkor a kernel szisztematikusan elkezdi legyilkolászni a legfiatalabb processeket amikre "engedélyé van": Ez kb annyit jelent, hogy a process owner UID-ja nincs felsorolva a VMO nokilluid listáján /* alapból pl a 0as UID van ott, ami annyit jelent, hogy a root neve alatt futó processeket a rendszer nem fogja legyilkolni */
- Amennyiben a rendszer nem képes ezzel a módszerrel se memóriát felszabadítani akkor a paging space teljes felhasználása után egy garantált system crash következik, amit aztán egy automatikus restart követ.

A fenti példából azért látszik, hogy van olyan forgatókönyv is, amikor a szerviz számára fontos programot a rendszer nemes egyszerűséggel legyilkolja (már ha a hozza köthető UID nincs rajta a nokilluid listán), ami kb csak 1 fokkal jobb csak a teljes újraindításnál :)
#Megjegyzés - ez azt is jelenti, hogy a fenti VMO paraméterek finomhangolásával amúgy simán életben is lehet tartani egy gépet restart nélkül, csak akkor készüljünk fel arra, hogy időnként 1-2 programot lehet újra kell majd indítgatni.

Eltelt 1 óra.. Sajnos a rendszer nem volt képes visszarángatni magát a valóságba, így az ügyfél kérésére azt újra kellett indítani. Na jó.. de hogyan? Ne tessek félre érteni, nem az a kérdés, hogy milyen paranccsal, vagy min keresztül (HMC azért jó ha van :)). A kérdés inkább arra irányul, hogy azonnal újra kell e indítani mindent, vagy esetleg adunk a rendszernek még 1-2 percet hogy ha már eddig eljutott akkor dobjon már egy system dumpot is, amiből esetleg később még tudunk vizsgálódni. Ismerve a managementet, az utóbbi garantáltan megfontolandó (még akkor is ha nem azonnal indul újra az LPAR), tekintve, hogy biztosan el fog hangzani az a kérdés, hogy "Jó, de mi tömte tele a memóriát?"

# Jó tanács: Mielőtt a Windows-on nevelkedett adminok nekiállnának azonnal újraindítani 1-1 gépet, inkább tanulják meg az alábbi parancsot használni HMC-ről:
chsysstate -m $MACHINE -r lpar -o dumprestart -n $PARTITION

Kb 5-10 percbe telt mire a gép mindent kidumpolt a memóriából, majd elkezdte szépen újraindítani a rendszert, amit gyors program indítgatások és visszaellenőrzések követtek, így a szerviz ismét teljesen elérhető lett és a customer számára kritikus job is le tudott futni minden gond nélkül.. Éljen.. An other success story, good job, well done, champaign.. Na jó, nem egészen..
További kb 1-1,5 órán át még ment a beszélgetés illetve az összefoglalók írása, miután elhangzott customer oldalról az a kérdés amire előzőleg egy meglehetősen nagy fogadást mertem volna kötni: "Ki tudjuk deríteni, hogy mi okozta ezt? Vagy van valami módszer arra, hogy ezt megelőzzük?"
Látjátok, mondtam én :)

Mázlira a dump device-al, és annak beállításaival semmi gond nem volt (dump compression bekapcsolva, dump device mérete megfelelő) és volt is elég hely ahhoz, hogy a dumpot kimásolva egy fájlrendszerre, majd kitömörítve el lehessen kezdeni analizálni, hogy végül is mi a franc volt a géppel.
Persze ahhoz hogy ezt megválaszoljuk azért nem árt tudni, hogy mi is helyezkedik el a memóriában. A teljesség igénye nélkül itt egy kis összefoglaló:
- A kernel számára lefoglalt memória terület (erre szoktak még System occupied memory néven is hivatkozni, ami magában foglalja magát a kernelt (és annak moduljait), a kernel heap-et, a shared memory szegmenseket, memory buffert, kernel cache-t, és a shared library-knak fenntartott memória területet)
- Fájlrendszer cache /* AIX esetében ez JFS, JFS2, NFS cache-t jelent */
- Különböző HW-ek számára fenntartott caching area
- Processek indító binárisainak (futó process binárisa kötelezően a fizikai memóriában helyezkedik el) és esetleges privát library-knek fenntartott memória terület
- A processek számára fenntartott privát memória területek (minden processnek saját memória terület, saját virtuális memória címzéssel)

Kezdjük is azzal ami a legtöbb problémát szokta okozni: Azok a fránya programok. Csak hogy szemléltessem hogy mennyire (nem)vicces tud egy ilyen nyomozás lenni, már itt leszegezem hogy ennek vizsgálatára nyomban 3 különböző módszer van, amik mind mást-mást néznek (ergo más-más eredményt is produkálnak) ... csak hogy az ember élete egyszerű legyen ...
- a kdb-nek van beépített svmon parancsa, ami meglehetősen jól visszaadja az aktuális állapotot, viszont bizonyos helyzetekben hajlamos nem működni. Naná hogy ez is pont egy olyan helyzet:

 (0)> svmon *
     Pid Command          Inuse      Pin     Pgsp  Virtual 64-bit Mthrd LPage
[kdb_read_mem] no real storage @ F10013AE4747FF70

- Minden process-től ki lehet kérni az éppen lefoglalt fizikai és paging lapokat (nvpages és npsblks értékek) a proc alparancs segítségével, viszont összehasonlítva egy (működő) svmon kimenetével egyértelműen látható, hogy ez nem a ténylegesen lefoglalt összes virtuális memóriát adja vissza, hanem annak csak egy részét (az svmon kimenetéből csupán a working storage és shared library data összegét vagyunk képesek így megállapítani; a heapet, illetve a kernel segment-eket nem). További kellemetlenség, hogy ezt minden egyes processre meg kell vizsgálni, ami vagy egy script formájában történhet meg, vagy sok, türelmesen beírogatott proc es grep parancsok kombinációjával /* a script lassú, kézzel meg még lassabb - marad a script */

 # for i in $(echo 'proc *' |kdb dump_file_copy|awk '{print $1}')
> do
> echo "proc $i" |kdb dump_file_copy |awk '/ nvpages/ || /^pvproc/ {print $3}' | \
> awk 'NR == 1 { printf("%s", $0); } NR != 1 { printf(" %s", $0); } END { printf("\n") }'
> done |sort -r -k2 |sed "s/://g" |head -10
java 000000000001F7FC			-> ~ 503.9 MB
java 000000000001545D			-> ~ 340.3 MB
java 0000000000007A43			-> ~ 122.2 MB
java 00000000000065F0				-> ~ 101.9 MB
kuxagent 00000000000024A1		-> ~ 36.6 MB
java 0000000000001951				-> ~ 25.3 MB
k07agent 000000000000140F			-> ~ 20 MB
cimserve 0000000000001088			-> ~ 16.5 MB
kulagent 0000000000000C37			-> ~ 12.2 MB
aixdp_da 0000000000000C02		-> ~ 12 MB

# Megjegyzés - már itt látható, hogy még így is lesznek később problémáink a processek pontos behatárolásával, tekintve, hogy a "java" process rohadtul nem mondja meg, hogy a JVM-en belül mi futott. Erre később még visszatérünk.

- az scb alparancs segítségével is ki lehet kérni az nvpage-eket (process azonosítóra szűrve), itt viszont már a rendszerhez rendelt page-ek is listázva lesznek, ergo szerintem ez a leghasználhatóbb módszer (már ha az svmon valamiért nem működne), plusz az előzőhöz képest jóval gyorsabb is az alap vizsgalat (mivel a page-eket egy körben le tudjuk kérni), viszont itt az is bejön, hogy 1 process több page-et is használhat (már ha többszálusított programról beszélünk), így ezt a vizsgálat során külön figyelembe kell venni. Ezen felül a szűrt processekre (mondjuk top10) így is kell egy extra fork a proc alparanccsal, szóval hiába gyorsabb, attól még azért eléggé macerás így is:

 # PVPROC_=""; VPGS_="0"
# echo "scb -c 6 0" |kdb dump_file_copy |grep -v 0000000000000000 |grep -w W |awk '{print $10,$7}' |sort | \
> awk '{gsub ("MB","")}{if ($2 ~ "GB") {sub ("GB","");print $1,$2*1024,$3} else {print}}' | while read PVPROC VPGS
> do
> if [ "${PVPROC}" == "${PVPROC_}" ]
> then
> 	VPGS="$(echo ${VPGS_}+${VPGS} |bc)"
> else
> 	echo "${PVPROC_} ${VPGS_} ${PGSP_}"
> fi
> PVPROC_="${PVPROC}"
> VPGS_="${VPGS}"
> done| sort -rn -k2 |head -10|while read PROC VPGS PGSP
> do
> printf "%-15s %-15s %-15s\n" \ 
> $(echo "proc $PROC"|kdb dump_file_copy |awk '/^pvproc/ {printf ("%d %s", "0x"$5, $3)}') "${VPGS} MB"
> done
15597570        java            571.6 MB
7274716         java            374.1 MB
4653250         java            271.1 MB
14745724        java            102.9 MB
0               swapper         83.7 MB
3866808         rmcd            61.6 MB
6094860         java            50.3 MB
10354744        kuxagent        38.0 MB
8192024         cimserve        31.5 MB
6946818         k07agent        22.5 MB

Szupi.. akkor most már van valami hozzávetőleges fogalmunk is arról, hogy mi mennyit zabált. nézzük mennyi memória is alt rendelkezésre:

 (0)> vmstat |grep "total lru frames"
total lru frames         (4K units)  : 00000000000E53E0   3.6GB

Őőőőőő.. Állj.. A számok valahogy nem stimmelnek: Ha megnézzük, akkor az top10 process is csak kb 1.6 GB-ot volt képes lefoglalni, ami közel sincs a teljes 3.6 GB-hoz (HW cache nélkül). Ami azt jelenti, hogy valamit vagy nagyon sikerült benézni, vagy máshol van Lessie elásva. 1 lépés előre, 3 lépés vissza, kezdjük elölről, de most inkább kezdjük a vizsgálódást magasabb szintről és csak utána menjünk alacsonyabb szintekre:

Fizikai memória (poolonként lebontva - mázlira itt csak 1 pool volt)

 (0)> memp *
                 VMP MEMP  NB_PAGES  FRAMESETS        NUMFRB
F1000F0009540000  00  000   000E7440  000 001 002 003 000008D4
						  ^^^^^^^^				  ^^^^^^^^
						  3700.25 MB				  8.8 MB

3700 MB (3.6 GB) fizikai memória összesen, ebből 8,8 MB szabad a dump pillanatában. Eddig stimmt. Nézzük a paginget

 (0)> vmker |grep pgsp |egrep "^total|^free"
total pgsp blks   (numpsblks)  : 001A8000		-> 6784 MB
free pgsp blks    (psfreeblks) : 0010DDE4		-> 4317.8 MB

6.625 GB paging, ebből közel 4.2 GB szabad. Eddig is klappol a történet.

 (0)> vmstat |egrep "total perm frames|wlm_hw_pages|vm_nonsys|total perm frames|vm_syspgs"
# 'system' pages         (vm_syspgs) : 00000000000E2844   3.5GB
# non-'system' pages     (vm_nonsys) : 00000000000041F8  66.0MB
total perm frames        (4K units)  : 0000000000000187   1.5MB
Total unmanaged mem   (wlm_hw_pages): 00018BC0 395.8MB

Na jó, itt kicsit sok dolog van, beismerem. Nézzük őket szépen sorjában
- 'system' pages / vm_syspgs - Emlékeztek még a fent említett "kernel-számára fenntartott memória terület"-re? Na ez az :)
- non-'system' pages / vm_nonsys - Fizikai memórián belül azon processekhez tartozó lapok mennyisége amik nem lettek kilapozva a paging space-re
- total perm frames - fájlrendszer cache (JFS, JFS2, NFS)
- Total unmanaged mem / wlm_hw_pages - A szinten fent emlegetett HW cache area.

Na itt már látszik, hogy nem mi vagyunk a hülyék, hanem a rendszer tényleg nagyon élszált, tekintve hogy a fizikai memóriában szinte csak system lapok voltak, a többi meg vagy HW cache, vagy applikáció, egy nagyon kevés FS cache, illetve 1 kis rész ami ezen a query-n nem látszik. Továbbá az is simán látszik, hogy a fenti svmon/proc/scb mérésünk semmit nem ér, ha nem látjuk, hogy mennyi memória terület is lett kilapozva abból amit az applikáció tényleg lefoglalt. Az viszont tuti, hogy a kernelnek nem kéne ennyit lefoglalnia, szóval nézzünk már rá, hogy mi a franc is zabált annyit:

 (0)>  scb -c 6 100 |grep 0000000000000000 |sort -rn -k4 |head -15
00A14A W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A148 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A147 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A146 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A145 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A144 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A143 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A142 W 64K 256.0MB 256.0MB   0.0MB 256.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A149 W 64K 255.8MB 255.7MB   0.0MB 255.8MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A023 W 64K 206.7MB 203.4MB   0.0MB 206.8MB    0.1MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A00E W 64K 187.8MB  53.8MB   0.0MB 188.0MB    0.2MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A14B W 64K 154.1MB 153.9MB   0.0MB 154.1MB    0.0MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00E000 W 64K 130.0MB 130.0MB   0.0MB 130.0MB    0.0MB   0000  0000000000000000 MBUF SYS
00A111 W 64K 122.8MB   0.8MB   0.0MB 122.9MB    0.1MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS
00A01C W 64K  87.3MB  86.9MB   0.0MB  87.3MB    0.1MB   0000  0000000000000000 KHEAP SYS

Hat én itt 2 dolgot latok: Rohadt sok Kernel heap-et, meg egy kevéske memory buffert.. Ami azt jelenti, hogy az elején valóban nem benézés esete forgott fent, hanem a rendszer tényleg "Mind megette" játékot játszott, ami viszont némi kis keresgélés után nyomban ki is derül miért:
IV53587: XMGC NOT TRAVERSING ALL KERNEL HEAPS. APPLIES TO AIX 7100-03 14/04/17 PTF PECHANGE

És igen... Persze hogy a rendszer pont ezen az szinten fut:

 # oslevel -s
7100-03-01-1341

Customer értesít, állapot elmagyaráz (csak amolyan konyhanyelven, mert az halál biztos, hogy nem akarok 2 órán keresztül arról magyarázkodni -egy jó esetben félig technikus emberkének - hogy az AIX hogyan is manageli a memóriát a motorháztető alatt), következő maintenance window lefoglal, change előkészít, rendszer frissítés a hétvégére beütemez, hátradől, virtuális vállveregetés, a rendszergazda megpihen.
Megpihenne.. Legalább is ha nem baxná az ideg, hogy mi a jó büdös francért kellett kb 2-3 órán át a kernel dumpot túrnia és a fejét vakarnia amikor különböző okoknál fogva valami vagy nem működött, vagy nem azt az eredményt adta amit az ember várna tőle. Mit csinál ilyenkor a (jó)rendszer gazda? Füles be, elkezd valami kódolós zenét hallgatni majd elkezdi az egész francos memória checket lescriptelni, hogy legközelebb már 5 perc alatt meglegyen az, amivel most órákat szívott.
És mivel jófej rendszergazda tudja milyen xar amikor mások is ilyenekkel szívnak, így inkább úgy dönt, hogy szabadon elérhetővé teszi az egészet, szóval ha ne adj isten más is hasonló aljasságokra adná a fejet, az használja szeretettel az alábbi kis scriptecskét arra hogy valami támpontot kapjon a rendszer állapotáról egy sikeres dump után:
https://drive.google.com/file/d/0BzMqRqSWTAToNjdCbUNXd1ZGeVU

A gyengébbek kedvéért azért azt kiemelném hogy az ilyen jellegű outputot is a helyén kell kezelni, ergo akinek nincs tapasztalata ilyen jellegű debugolásokban, annak inkább azt ajánlom, hogy max a scriptet olvasgassa, és próbálja meg megérteni hogy mi és hogy működik mielőtt teljesen vakon megbízna egy netről letöltött scriptben/parancsban :D

Csak úgy a hova tartás végett: a script jelenlegi verziója ilyen outputot generált a fent említett dumpból:

 # kdb_memory_check.sh -d dump_file_copy -t 10
Available physical memory: 0.215%       (8.828 from 4096 MB )
       
 HW pages:                        395.750 MB      (9.661% of total memory)
        FS cache:                        1.527 MB        (.037% of total memory)
        Processes occupied memory:       64.441 MB       (1.573% of total memory)
        System occupied memory:          3624.265 MB     (88.483% of total memory)
                Kernel Heap:             3320 MB         (91.606% of system memory)
Available paging space: 63.648%         (4317.890 from 6784 MB)

Additional details:
        SIGDANGER level:     54272
        SIGKILL   level:     13568
        minperm   percent:   3.0%
        maxperm   percent:   90.0%
        maxclient percent:   90.0%

Top 10 memory consumer(s) (based on nvpages)
        Process Name    PID             Virtual Pages   Paged pages
        java            15597570        571.6           569.9
        java            7274716         374.1           372.2
        java            4653250         271.1           270.7
        java            14745724        102.9           102.3
        swapper         0               83.7            24.8 
        rmcd            3866808         61.6            61.1 
        java            6094860         50.3            49.8 
        kuxagent        10354744        38.0            36.8 
        cimserve        8192024         31.5            31.3 
        k07agent        6946818         22.5            20.6

Ami a process neveket illeti.. Hát az tényleg a szívás kategóriába tartozik: logikus lenne, hogy a parancs argumentumait is megtaláljuk a memóriában (hisz itt van a /proc alatt, ami meg teljesen memória rezidens), a probléma viszont az, hogy ezt minden process saját maga manageli a saját kis memória területen belül (pontosabban mondva a process-nek fenntartott Guardpage-en belül; a procfs-en belül a psargs meg erre a memória címre mutat), így azt a kernel dumpból nem fogjuk tudni kinyerni direktben...
Viszont ha mázlink van és megmaradt a process név+PID páros valamelyik bufferban/cache-benm akkor simán megpróbálhatunk ezekre rá-greppelni a dumpon belül és megszerezni a teljes process nevet, annak minden argumentumával együtt :)

Na és ezzel tényleg ennyi.. It's Now Safe to Turn Off Your Computer. Legalább is amíg a következő nagy "kihívás" nem köszön be..

Gondosan Levezényelhető Vontatott Migráció (GLVM)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én személy szerint szeretem ha kollégák néha érdekes elméleti kérdésekkel lepnek meg. *

* Bár néha én lepem meg őket olyan furcsa kérdésekkel, mint "Hogy lehet ütemezni egy jobot cronban úgy, hogy az adott hónap 6. hetének szombatján fusson le 02:00-kor szerver idő szerint". Eddig még kevesen jöttek rá a megoldásra :)

Ezen bejegyzést egyik kolléga kérdése ihlette, aki annak szeretett volna utána járni, hogy egy támogatott rendszert hogy lehetne a leghatékonyabban migrálni (mozgatni) 2 GEO lokáció között (legyen az ország, vagy akár kontinens).
A feltételek természetesen a szokásosak (mint minden migrációnál):
- Lehetőség szerint a szolgáltatások elérhetőségét maximalizáljuk (avagy fordítva: a kiesés legyen minimális)
- A migráció emberi időn belül legyen kész (tegnapra, mert a customernek mindig minden tegnapra kell - az is amire ma még nem is gondolt)
- A migráció a meglévő eszközökkel elvégezhető legyen ("Nem veszünk semmit!")
- Elsőre sikerülnie kell mindennek (mert azt nem köszönöd meg amit kapsz ha esetleg mégsem... )

Arra viszonylag gyorsan rájöttünk, hogy lehetőség egy csomó van, de ezeket az igényeket nem elégíti egyik se teljes mértékben:
- Szerviz leállít, majd az adatot hálózaton keresztül áttolni a cél gépre valamilyen mentés formájában (filerendszer, vagy blokk (FS/LV/VG) szinten - utóbbi kötelező ha van RAW kötet is a forrás gépen) -> A szolgáltatásban nagy a kiesés, az adat mozgatása időigényes (mennyi idő áttolni 2 TB-ot 2 kontinens között? :)), illetve hálózati hiba esetén az egészet lehet elölről kezdeni
- Szerviz leállít, majd a gépet fizikailag átköltöztetni a cél helyre és ott beüzemelni -> körülményes és a fene se akar fuvarozni/megreptetni egy szervert, főleg hogy lehet nem is szükségszerűen kivitelezhető (törpék próbálkozhatnak a sokból 1 virtuális gépet kibányászni csákánnyal a gépből, de félek hogy nem fog menni) - bár tény és való, hogy egy csomó merevlemezzel megrakott teherautó/repülőgép sávszélességét nem szabad lebecsülni.
- Csinálni egy konzisztens mentést a meglévő adatokról, azt valahogy eljuttatni a célgépre, majd a különbségeket szinkronizálni hálózaton keresztül egy szerviz leállítás után -> Elméletileg még kivitelezhető is lenne, de sok a buktató (ha file szinten akarja az ember csinálni, akkor minden megváltozott file-t át kell teljesen tölteni ismét (mondjuk rsync-el) - ez esetben a szinkronizálás a megváltozott adatmennyiség és a hálózat sebességének a függvénye ; blokk szintű szinkronizálásnál meg semmit nem nyerünk, tekintve, hogy az összehasonlításhoz a teljes adatmennyiséget ismét át kell küldeni (csak hogy össze tudjuk hasonlítani, hogy hol a különbség) - különben is.. csináljon ilyet az akinek 2 anyja van!)

Anno a beszélgetésünk itt kb abban is maradt (főként mert volt más tenni való), de ez a probléma úgy szöget ütött a fejemben, és mint ahogy az lenni szokott munka után (szabadidőben) jött a felismerés, miszerint az egész problémát teljesen rossz oldalról közelítettük meg: Teljesen felesleges a célgépen lévő adatot egybe kezelni, amikor azt külön lehet bontani rendszerre, illetve minden másra.
Persze a kérdés jogos: És ez miért olyan nagy különbség? A válasz pedig az, hogy míg a rendszer a rootvg-n helyezkedik el, addig a futtatott szerviz azon kívül (általában valami appvg-ben) és hogy-hogy nem az utóbbi foglalja a hely többségét (a rootvg általában megáll 30 GB alatt, feltételezve hogy valaki barom nem telepítette a rootvg-be az middleware-t meg az applikációt is (aki ilyet tesz az ne csodálkozzon, ha egy bizonyos hozzátartozója gyakran csuklik)).
Ha ez még mindig nem elégséges indok, akkor felhívom a figyelmet arra, hogy míg a rootvg bootolható kell legyen, addig az appvg véletlenül se, ami viszont nyomban lehetővé teszi egy viszonylag ritkán használt technika alkalmazását amit úgy hívnak hogy GLVM.

Aki esetleg még nem találkozott ezzel a technológiával annak az alábbi leírások átfutását javaslom: 1 2 3 4

Amit kiemelnék:
- Kliens <-> szerver alapú megvalósítás
- A technológiára a PowerHA_XD meglehetősen komolyan épít, viszont a technológia része az alap AIX-nek is(bár gyárilag nem települ, viszont megtalálható a telepítő lemezen)
- A technológia lehetővé teszi 1 PV (lényegében diszk) megosztását hálózaton keresztül (kb mint egy iSCSI)
- A GLVM a távoli diszk elérését vezérli, ezen felül minden mást az AIX-os LVM managel le, mint egy normál PV esetében (Kiegészítésként azért meg kell jegyezni, hogy a GLVM-nek is van egy pár megkötése az LVM-en belüli VG-k/LV-k beállításait illetően (mint például a superstrict allocation policy))

Na akkor innen indul a buli. A migráció innentől fogva a következő fázisokra osztható fel:
1) A cél szerverhez előre ki kell allokálni a megfelelő mennyiségű (és méretű) PV-ket, amit aztán a forrás gép számára RPV-n keresztül elérhetővé kell tenni
2) A forrás oldalon ezeket a diszkeket fel kell konfigurálni, majd betolni a non-rootvg(k) alá.
3) Amint a szükséges mennyiségű extra tárhely elérhető a VG-ken belül (2x annyi, mint amekkora eredetileg volt) gond nélkül el is kezdhetjük tükrözni a VG(ke)t bármiféle kiess nélkül (az adatmennyiség mértékétől függően ez eltarthat egy darabig)
4) Miután a tükrök felépültek (és szépen szinkronban is vannak) lényegében szabad az út a migrálás elkezdéséhez, csupán a pontos időt kell leegyeztetni a customerrel
5) Amikor is eljön a nagy nap, akkor a forrás oldalon annyi a dolgunk, hogy rootvg-ről készítünk egy mksysb backupot (ezt mondjuk még mindig kénytelenek leszünk áttolni a hálózaton keresztül aznap), majd leállítunk mindent, megtörjük az elkészített tükröt, és lekapcsoljuk a gépet
6) A cél oldalon pedig vissza kell állítsuk az mksysb-nket (preferáltan egy NIM szerver bevonásával), majd a tükör lokális példányából visszaépíteni a non-rootvg adatait
7) Amennyiben szükséges, úgy még 1-2 utó konfigurációs munkát el lehet végezni (igényeknek megfelelően), aztán mindent lehet is szépen visszaindítani

Nézzük meg akkor ezeket a lépéseket közelebbről is:

1) RPV szerver allokáció
A diszk allokálást nem fogom részletezni, a diszkek kiajánlásába viszont érdemes kicsit belemenni. Tekintve, hogy alapértelmezetten a szükséges csomagok nincsenek telepítve, így mindenki kapja elő a 6.1/7.1es alap telepítő DVD/CD-ket és telepítse fel a 'glvm.rpv' bff csomagot (ebben megtalálhatóak a glvm.rpv.server, glvm.rpv.client, glvm.rpv.util LPP csomagok).
Amint ez megvan, meg kell adjuk az RPV szerverünk nevét. Ezt a smitty rpvservername_edit_dialog (fastpath), avagy a smitty rpvserver / Remote Physical Volume Server Site Name Configuration / Define/Change/Show Remote Physical Volume Server Site Name menüpontja alatt tehetjük meg Ha ez megvan, akkor el is kezdhetjük kiallokálni a diszkjeinket a smitty rpvserveradd_select (fastpath), avagy a smitty rpvserver / Add Remote Physical Volume Servers menüpont alatt

  Physical Volume Identifiers       000dd32daa568b07
* Remote Physical Volume Client Internet Address  [1.2.3.4] 
  Configure Automatically at System Restart?   [yes]
  Start New Devices Immediately?      [yes] 

# A 'Remote Physical Volume Client Internet Address'-nél a távoli gép IP-je kell, viszont azért én azt is hozzátenném, hogy az IP DNS neve legyen feloldható is (vagy DNS szerver, vagy /etc/hosts alapján)

Parancssori alternatíva (ha tudunk minden adatot (rpvs_pvid, client_addr)):
/usr/sbin/mkdev -c rpvserver -s rpvserver -t rpvstype -a rpvs_pvid=000dd32daa568b07 -a client_addr=1.2.3.4 -a auto_online=y

Ezt mint mondtam el kell játsszuk az összes migrálásra szánt PV-re, viszont itt azért felhívnám a figyelmet arra, hogy hiába rendelünk 1-1 rpvserver-t minden egyes diszkhez, az AIX attól még nem foglalja le az original diszket, így simán előfordulhat, hogy véletlenül (oda nem figyelés), vagy csak más kollégák "segítsége" miatt a diszket más kezdi el időközben használni, így én azt is javasolnám, hogy valahogy ezeket a diszkeket jelöljük meg (vagy rendev-vel nevezzük át őket, vagy simán csak hozzunk létre rajtuk egy VG-t (pl. migrationvg1 - ezzel is feltüntetve, hogy a diszkek a migrációhoz lesznek felhasználva)

2) RPV kliens konfiguráció és VG extension
Felkonfigurálni a kiosztott diszkeket se lesz nehezebb, mint kiosztani őket, bár a 6192es portot lehet át kell engedni a szerver és a kliens között a tűzfalon. Ha a glvm.rpv.client csomagot még nem telepítettük, akkor itt az ideje, ellenkező esetben smitty rpvclientadd_select_ip (fastpath) avagy a smitty rpvclient / Add Remote Physical Volume Clients menü alatt fel is vehetjük az első pontban kiosztott diszkeket.

  Remote Physical Volume Server Internet Address  2.3.4.5
  Remote Physical Volume Local Internet Address  1.2.3.4
  Physical Volume Identifiers       000dd32daa568b07
  I/O Timeout Interval (Seconds)      [180]
  Start New Devices Immediately?      [yes] 

Parancssori alternatíva (ha tudunk minden adatot (pvid, server_addr, local_addr)):
/usr/sbin/mkdev -c disk -s remote_disk -t rpvclient -a pvid=000dd32daa568b070000000000000000 -a server_addr=2.3.4.5 -a local_addr=1.2.3.4 -a io_timeout=180

Ahogy az rpvserver-eket is külön-külön kellett kiosztani, így az rpvclient-eket is egyesével kell felkonfiguráljuk.
Ha sikerült mindegyiket szépen berángatni, akkor még vissza van az, hogy az új diszkeket betoljuk a VG alá.
Alapjáraton ugye erre egy sima 'extendvg $VG $HDISK' elég lenne, viszont mivel hogy itt egy teljes tükröt akarunk csinálni, így mielőtt még ebbe bárki belefogna melegen ajánlanám, hogy nézze meg, hogy minden diszk bele fog e férni a VG alá (Ha a MAX PVs /2 kissebb, mint a "TOTAL PVs" akkor garantáltan nem fog beleférni ; Ez mellett még figyeljük arra is, hogy a MAX PPs per PV * PP SIZE se érje el a diszkünk aktuális méretét (különben nem fog bele férni a VG-be)). Amennyiben itt problémába ütközünk, úgy simán előfordulhat, hogy a VG-nél factor-t kell állítani, vagy a VG-t át kell konvertálni (BigVG-be avagy ScalableVG-be attól függően hogy épp milyen VG-nk van, viszont azt tessék észben tartani, hogy Normal - BigVG konverziót lehet online csinálni (már ha nem Concurrent VG-nk van), míg Scalable-be csak offline (varyoffvg után) tudnánk, így itt még némi extra outage befigyelhet).
Amennyiben ilyen problémába nem ütközünk bele, úgy simán mehet az extendvg.

# Megjegyzés: Ha előzőleg a diszkekre létrehoztunk egy külön VG-t (hogy megjelöljük a diszkeket), úgy az extendvg-nél szükség lesz a -f kapcsolóra, de ez esetben figyelmesen járjunk el és bizonyosodjunk meg róla, hogy tényleg jó diszket piszkálunk, mielőtt egy rossz diszk VGDA-ját vágnánk felül.

3) VG tükör létrehozás
Itt jön most az, hogy tükrözni kéne, ugye :) Ha ezt eszetlenül meg is kíséreljük ebben a fázisban, akkor a legtöbb esetben szembe is jön ez a hiba:

# mirrorvg appvg
0516-404 allocp: This system cannot fulfill the allocation request.
        There are not enough free partitions or not enough physical volumes
        to keep strictness and satisfy allocation requests.  The command
        should be retried with different allocation characteristics.
0516-1517 mklvcopy: Failed to create a valid partition allocation.
0516-842 mklvcopy: Unable to make logical partition copies for
        logical volume.
0516-1199 mirrorvg: Failed to create logical partition copies
        for logical volume applv.
0516-1200 mirrorvg: Failed to mirror the volume group.

Noh kérem, ez azért van mert mint fentebb említettem a GLVM azért megkövetel 1-2 LV beállítást, mielőtt az RPV-t ténylegesen a VG részeként kezelné. A szükséges beállítások a következők:
- A szerver IP címe itt se árt ha feloldható (reverse DNS lookup), így -ahogy azt már fentebb is kiemeltem- érdemes az IP-t a /etc/hosts alá felvenni.
- A VG alatt lévő összes LV allocation policy-je Superstrict kell legyen. Ezt a 'chlv -s s -u 32 $LV' paranccsal tudjuk online állítani
# Megjegyzés: a -u 32 az upperbound limitet jelöli, ami több PV-n szétterülő LV-k esetén lehet nagyobb is mint 32; viszont nincs értelme magasabbra állítani, mint a VG-ben lévő PVk száma.
- Az VG alatt lévő összes LV inter-policy-je legyen minimumon. Ezt a 'chlv -e m $LV' paranccsal online tudjuk állítani

Ha ezek megvannak, akkor kezdhetjük is a tükrözést, bár itt felhívnám a figyelmet arra, hogy mivel meglehetősen sok adatot készülünk áttolni a hálózaton, így érdemes elgondolkodni azon, hogy pontosan hogy is akarjuk a mirrort összehozni:
- Minden LV-t külön-külön (esetleg csoportokban) tükrözünk meg az 'mklvcopy -s s $LV 2 $HDISK' paranccsal (ez esetben a hálózati terhelést megpróbálhatjuk korlátozni a szerviz időn kívülre némileg, bár ha egy LV mirror-t elindítottunk, akkor azt onnan ne akarja senki se leállítani :) Továbbá érdemes szem előtt tartani, hogy az mklvcopy az előtérben fut, így a console-unk egy ideig valószínű használhatatlan lesz (már amíg a türközés be nem fejeződik)
- A teljes VG-t egyben a mirrorvg paranccsal (ez esetben javasolnám a -S kapcsoló használatát azon oknál fogva, mert így a mirror a háttérben fog folyni, és nem fogja megakasztani az lsvg, lslv parancsokat (mivel nem lesz konstans lock a VGDA-n). Ez a módszer akkor jó, ha az rpvserver, rpvclientek által használt hálózat szeparált a customer networktől, így a hálózati kommunikáció nagyon nem fog bezavarni az ügyfél ügyes-bajos dolgaiba.

Bármelyik módszer mellett is döntünk, arra azért legyünk felkészülve, hogy egy jó ideig el fog tartani a folyamat. Kb az alábbi dolgok befolyásolják a szükséges időt:
- Hálózati sávszélesség (ha van valami izmosabb gigabites kapcsolat, vagy esetleg valami link-aggregation akkor a jumbo-frame-ekkel itt garantáltan jól járunk). Ha viszont Virtualizált a network, akkor készüljünk fel, hogy a PVID-ra ráakaszkodott más LPAR-ok is beleszólhatnak a játékba (illetve vice-versa: a mi kliens LPAR-unk is beleszólhat az ő játékaikba :))
- Kliens oldali I/O terheltség (attól függően hogy az alkalmazások mennyire pörgetik a diszkeket)
- Kliens/szerver oldali I/O adatátviteli sebesség

Érdemes a tényleges mirror előtt egy tesztet csinálni, ha ki is akarjuk deríteni hogy pontosan milyen sebességet is tudunk elérni a 2 gép között, hogy legalább hozzávetőlegesen meg tudjuk becsülni a szükséges időt a tükör felépítéséhez.

4) Checkpoint, VG tükör fenntartása
A tükör felépültét, illetve épségét az 'lsvg -l $VG ' paranccsal tudjuk a legkönnyebben monitorozni -> ha az összes LV open/syncd-be van (és az PPs száma dupla az LPs-nek) akkor örülhetünk, mert az adat mozgatás nagyja már meg is volt, ráadásul úgy hogy eddig (elméletben) 1 perc kiesés nem volt. Itt az ideje lebeszélni a customerrel, hogy pontosan mikor is lehet a szervert költöztetni.
Amennyiben a megállapodott időpont a nem túl közeli jövőben lenne, úgy figyeljünk arra, hogy a tükör ép is maradjon (ne nagyon indítgassunk újra dolgokat, illetve imádkozzunk, hogy ne nagyon legyen hálózati probléma). Amennyiben a kapcsolat ideiglenesen bármilyen oknál fogva time out-ra futna, akkor a hálózati hiba elhárítása után az rpvclient-eket manuálisan kell ismét felhúzzuk, majd a tükröt helyre állítsuk (immár kevesebb időbe fog telni, mint egy full remirror, de azért ez is eltarthat egy darabig).
Azt viszont tessék észben tartani, hogy ettől a ponttól kezdve minden diszkre történő írás mind a 2 oldalon kell érvényesüljön, így a hálózat képes lehet az I/O loadot némileg visszafogni (szóval nagyon I/O write intenzív alkalmazás lehet hogy nem fogja magát túl jól érezni egy ilyen környezetben)

5) Létrehozott tükör felhasználása/megtörése
Ha eljött az idő a migrálásra, akkor először is győződjünk meg róla, hogy a tükör/tükrök még mindig jó állapotban vannak, ez után készítsünk a rootvg-ről egy mksysb-t (ha 6.1 TL9, vagy 7.1 TL3 SP1-en avagy afölött vagyunk, akkor a -T kapcsolóval egy meglehetősen probléma mentes backup készíthető, hála a snapshotingnak :)), amit aztán másoljunk át a hálózaton keresztül a távoli NIM szerverre.
Ha ez megvan, akkor választás előtt állunk: Mit is akarunk kezdeni a felépített tükrünkkel? 2 féle lehetőség adódik ugyan is:
- Megtörhetjük a tükröt a splitvg paranccsal
- Felhasználhatjuk a tükör felét a recreatevg paranccsal

A 2 módszer célja kb azonos, viszont a kivitelezés merőben eltér egymástól, így érdemes belemenni, hogy melyiknél mire is kell számoljunk:

a) A splitvg esetén (ajánlom a -i kapcsolót) az RPV diszkekre készített mirror copy-t le tudjuk választani az eredeti VG-ről, ezzel egy új (és szép konstans) VG-t hozva létre. Az új VG nevét mi állítjuk be, viszont az esetleges LV név és FS mount ütközést elkerülendő az AIX automatikusan hozzá fog csapni minden LV-hez egy fs prefixet (tehát lv01-ből lesz egy fslv01), illetve az eredeti mount point helyett a /fs/$ORIGINAL_MOUNT lesz az alapértelmezett mount (/app/log helyett /fs/app/log). Ez kapásból azt is jelenti, hogy:
- Ezeket a változásokat a cél helyen majd vissza kell kézzel csináljuk
- Az LV név változtatás bizonyos helyzetekben lehet macerás lesz, főleg ha van olyan LV a VG alatt ami alapjáraton 15 karakter hosszú (default maximum) ami a splitvg eredménytelen lefutását eredményezi (tekintve, hogy a splitvg nem lesz képes a prefixel megtoldani az LV nevet). Ezeket az LV-ket még a splitvg előtt át kell így nevezni, ám ha az érintett LV pont egy RAW kötet/container, akkor ott komoly problémáink lehetnek (tekintve, hogy az adatbázisok hajlamosak a /dev/$LV_NAME-re ráakaszkodni, ergo amíg az adatbázis az LV-t használja, addig nem is lehet azt átnevezni)

b) A recreatevg esetén a tükröt nem a forrás oldalon törjük meg, hanem a cél szerver oldalon -> a recreatevg képes a tükör feléből visszaépíteni a VG-t (immáron mirroring nélkül), ami annyiból jó, hogy (ha jól van felparaméterezve) nem kell szöszölni az LV nevek és FS mount pointok utólagos állítgatásával a cél oldalon, viszont cserébe ha valamilyen oknál fogva vissza szeretnénk állni az eredeti szerverre, akkor abban a problémában fogjuk magunkat találni, hogy mivel a recreatevg belenyúlt a VGDA-ba (és új vg_id-t generált), így a source oldalon felépített tükrünk nem hogy törött lesz, hanem egyenesen használhatatlan (amit egy újabb recreatevg-vel tudunk csak helyrepofozni, immár ismét tükör nélkül, ergo az egész játékot lehet kezdeni elölről).
Továbbá érdemes megjegyezni, hogy ha ezt a módszert szeretnénk használni, akkor érdemes a Quorum-ot is kikapcsolni a 'chvg -Qn $VG' parancsal :)

Én személy szerint eléggé megbarátkoztam már a recreatevg-vel ahhoz, hogy különösebb szív problémák nélkül merjem használni, de az aki inkább a biztosabb konzisztencia irányába szeretne elmenni, az inkább ne ezt a módszert használja.

Miután sikerült eldöntenünk, hogy melyik módszer mellett tesszük le a voksunkat (én maradok a recreatevg-nél :)) szépen mountoljuk le a filerendszereinket, tegyük a VG-t varyoffba, és biztos ami biztos még engedjünk el egy 'sync;sync;sync'-et hogy minden konzisztens is legyen. Ezután a forrás gépet lényegében le lehet állítani.

6) Migráció véglegesítése a cél gépen.
Miután a NIM szerverről visszatöltöttük az előzőleg elkészült mksysb-t, már csak annyi a dolgunk, hogy visszarángassuk az appvg-(in)ket az ODM-be. Ehhez első körben el kell távolítsuk az rpvserver device-okat, majd attól függően hogy az 5. pontban melyik módszer mellett döntöttünk használhatjuk ..
.. az importvg-t: ez esetben elég ha az importvg-nek egy diszket megadunk (importvg -y $VGNAME $HDISK) , a parancs automatikusan kiolvassa a VG-t alkotó diszkek PVID-ját, és végigellenőrzi, hogy mind megtalálható e a rendszer alatt, majd beimportálja a VG-t a rendszer alá. Ne felejtsük el visszaállítani az eredeti mount pointokat, illetve LV neveket (plusz az FS-ek loglv nevét) ez után
.. a recreatevg-t: ez esetben nekünk kell kézzel megadni, hogy a VG mely diszkekből épül fel pontosan (recreatevg -y $VGNAME -Y NA -L / -f $HDISK1 $HDISK2 $HDISKN). A sikeres futtatás után a rendszer egy új VG-t épít fel a VGDA-ban elérhető adatok alapján, amit aztán további módosítások után szabadon is használhatunk

***********************
Ezzel a módszerrel (optimális esetben) pár óra kieséssel megoldható egy szerver költöztetés, úgy hogy az előkészületeket már jóval a költöztetés kezdete előtt megkezdi az ember. A módszernek persze ára van, cserébe a customer dédelgetett szolgáltatása (némi kis performance veszteség árán) képes folyamatosan üzemelni és ellátni a "kritikus" (!!!) feladatait.